8 leggyakoribb téma

Mutatkozik örökletes hajlam a gyermekkori elhízásban?

538
HOZZÁSZÓLÁS:

Kézenfekvőnek látszik az elhízás kialakulásának genetikai magyarázata. Ezt látszanak alátámasztani a gyermeknépességben végzett epidemiológiai felmérések is. Poskitt adatai szerint péládul a gyermekkorú elhízottak több mint kétharmadának családjában az egyik szülő kövér, míg 30%-ában mindkét szülő elbízott.

Az utóbbi években megjelent humán vizsgálatok beszámolói a 7q31 kromoszóma szektorban megtalálni vélik az elhízás régóta keresett génjeit, mely az örökletes hajlam objektív magyarázata lehet. Kétségtelen, hogy több évtizede ismertek olyan egértörzsek, melyeknél az elhízás öröklődik -Ily módon ezen állapot kísérletes vizsgálatára és az elhízással kapcsolatos új kórélettani megállapítások felismerésére alkalmasak lehetnek.

Mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül az az ismert tény, hogy a gyermek számára a szülő a mindenkori minta!

A szülő életmódjának, viselkedésének, felfogásának számos elemét nemcsak rávetíti a gyermekre, de el is várja tőle elsajátítását. Ebben a vonatkozásban a nagyszülők eltúlzott unokaféltése, étkezésen keresztül kimutatott „szeretete” ugyancsak gyakori jelenség.

Az elhízott családokban tehát a szülő – gyermek – tágabb család közötti komplex lelki kölcsönhatás szerepét (a vélhető genetikai hatás ellenére, abba mintegy beletörődve) nem becsülhetjük le.

A köztudatban elterjedt másik magyarázat szerint a gyermekkori elhízás hátterében „hormonzavar”, elsősorban a mellékvese működési zavara feltételezhetőek:

Ezzel szemben a valóságban ez az ok csak a kövér gyermekek ezrelékes nagyságrendjében mutatható ki. Az elhízás „szervi” oka – elsősorban az agy úgynevezett diencefalon (köztiagy) részének károsodása – csak akkor merül fel, ha a kövérség tüneteihez befolyásolhatatlan étkezési kényszer (bulimia), növekedési zavar, szellemi károsodás vagy egyéb, általában látható fejlődési rendellenesség valamelyik tünete társul.

Ugyanakkor az elhízás kialakulásában és az ebben az állapotban kimutatható anyagcsere-eltérésekendokrinológiaimagyarázatában új perspektívát jelenthet a néhány éve felfedezett peptid hormon, a leptin természetének és hatásainak egyre jobban körülhatárolt megismerése.

Jelen ismereteink szerint a leptin az ob-gén által kódolt 16 kDa tömegű polipeptid

A leptin a zsírsejtekben termelődik és a táplálékfelvételt szabályozó ún. hypothalamikus agyi központok számára szállít információt a test energiakészleteinek nagyságáról. Hatását ezen idegi területeken a saját, úgynevezett leptin-receptorain keresztül fejti ki.

Ideális testsúlyúakban a vér-leptin-szint emelkedése a „jóllakottságról” informál, míg éhezéskor a szintje csökken, az „éhség-központot” aktiválva, étkezési késztetést indukál.

Ugyanakkor a leptin vérszintje a test zsírtartalmával arányosan nő, így elhízottakban kifejezetten magas értékek mérhetők! → Ennek az a magyarázata, hogy kóros kövérségben a leptinreceptorok érzéketlenné válnak a hozzájuk kötődő peptiddel szemben, azaz leptinrezisztencia alakul ki. Mivel tehát a magas vérszint ellenére nem hatásos a keringő leptin, a célsejtek (táplálékfelvétel indukálásában érintett idegsejtcsoportok) aktiválódnak, aminek eredménye a fokozott étvágy.

A leptinnek – ezen túlmenően – egyéb endoloin rendszerekkel is számos kölcsönhatása mutatható ki, például az inzulin-anyagcserével, a mellékvese szteroid-, a pajzsmirigyhormon-termelés ritmusával stb., melyek felvetik annak lehetőségét, hogy tágabb értelemben az endokrin rendszer funkciójának befolyásolásában is szerepet játszik.

Ezért a következő években a leptin szerepével kapcsolatban kialakult eltérő, néha nehezen rendszerezhető elméletek, többek között az elhízás kialakulásában és anyagcsere eltéréseinek kifejlődésében játszott hatásáról alkotott jelenlegi kép jelentős letisztulása várható!

Az említett genetikai, „hormonális” oki tényezők közvetlen hatása is csak akkor érvényesülhet, ha a gyermek tartósan pozitív energiaegyensúlyban van!

Azaz, a számára bevitt kalóriamennyiség nagyobb, mint az alapanyagcsere + fizikai megterhelés + növekedés-fejlődés kalóriaigénye.

Hangsúlyozni kell, hogy nincs szükség „látványosan” nagy kalóriatöbbletre: Ha tekintetbe vesszük, hogy 1 g zsír energia-egyenértéke 9 kcal, könnyen belátható, hogy napi 100 kcal többletbevitel -a közti anyagcsere erre eső működésének figyelembe vételével is – közel 10 g zsír lerakódásához vezethet.

A hónapokig-évekig tartó ilyen – látszólag csekély mértékű – túlkalorizálás pedig szükségszerűen elhízáshoz vezet → Mindebből kitűnik, hogy mind az elhízás megelőzéséhez, mind kezeléséhez nélkülözhetetlen a gyermekek energia-kalória igényének ismerete.

538
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!

Friss HOZZÁSZÓLÁSOK

63
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]